A Petőfi szülőház története

„Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe,
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.”

Petőfi Sándor: Palota és kunyhó

Petőfi Sándor szülőházába nem lehet elfogultság nélkül belépni. „A ház kultuszhely… küldetése a temploméhoz hasonló: a szent, a megőrzendő, átörökítendő helye ... ide érkezik a zarándok, s itt a tárgyak révén közvetlen kapcsolatba kerül a költővel.”

A világon legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor 1823. január 1-jén Kiskőrösön született, szülőháza ma is áll, sikerült eredeti állapotában megőrizni. Egy adott történelmi kor meghatározó személyiségének születési környezetét, a múlt őrzésének hiteles, tapasztalható példáját jelenti Petőfi szülőháza.

Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária 1821. november 1-jén költöztek Szabadszállásról Kiskőrösre. Petrovics 3 éves szerződést kötött a mezőváros mészárszékének bérbevételéről. Kezdetben a mészárszék épületében kaptak lakást, de ez egy idő után szűkössé vált, hiszen Hrúz Mária húga, Anna is velük lakott, és gondoskodni kellett a székálló legény elhelyezéséről is. Ezért Petrovics kibérelte Makovinyi Márton borbélymester házát, az 1780-as évek végén épült, háromosztatú, vert falú, nádfedeles, szabadkéményes épületet, amihez pincegádor és egy kis veteményes is tartozott.

A házat 1864-ben hitelesítette a város Pesty Frigyes helynévtárának adatgyűjtő ívén, ami igazolja, hogy a ház megegyezik azzal, amelyben a költő született: „Végtére megemlítendőnek találtatik, hogy nagy költője, Petőfi Sándor itt Kiskőrösön született 1823ik évi január 1ső napján, édesatyja itt mészárszék haszonbérlője volt, s a ház, amelyben született jelenleg is fenáll, 9ik számmal van jegyezve…”

A szülőház Petőfi életében még nem került olyan mértékben az érdeklődés középpontjába, mint költészete. Ennek ellenére a szülőhely birtoklásáért több város – Dunavecse, Kiskunfélegyháza, később Szabadszállás – is vetélkedett.

Sárkány János, kiskőrösi evangélikus lelkész, Petőfi iskolatársa volt az első, aki érdemben foglalkozott a szülőház kérdésével. 1845-ben került Kiskőrösre, amikor még sokan éltek azok közül, akik ismerték Petrovics családot. Éltek még Petőfi keresztszülei, Viczián János és felesége is, akiktől a lelkész sok mindent megtudhatott a családról. Az ő segítségükkel kereste ki és hozta nyilvánosságra az anyakönyvi bejegyzést, amely igazolja, hogy a költőt a kiskőrösi evangélikus templomban keresztelték meg.

A ház 1859-ig Makovinyi Márton borbélymester tulajdona volt, majd Makovinyi Klára örökölte, tőle Martinovics Pál kötelesmester és felesége, Varga Teréz tulajdonába került.

Az 1870-es évektől egyre inkább foglalkoztatta a közvéleményt az épület sorsa. Először Pest vármegye közgyűlése tervezte a megvételét 1872-ben, gyűjtést is indítottak erre a célra. Bizottságot küldtek Kiskőrösre, hogy felmérje a ház akkori helyzetét, végül sok huzavona után a gyűjtés ellenére nem a megye, hanem a Magyar Írók és Művészek Társasága vette meg 1878. május 24-én Varga Teréztől.

A költő szülőháza mint az ország első irodalmi emlékháza 1880 óta látogatható, akkor nyitotta meg a Magyar Írók és Művészek Társasága nevében Jókai Mór írófejedelem, Petőfi barátja:

„ Üdvözlégy emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni láttad. Míg élt besugározta a hazát fényével, holta után körülragyogja az egész földet, s lánglelke sugarainál melegszenek a kerek világ minden népei…. Tudni fogunk így egy helyet, ahol vele holta után találkozunk. Sírját úgysem találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. Annál jobb. Így mindenikünknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem… Áldás legyen rajtad emlékezetes hajlék. Légy megtelve a dicső szellemével örökké! Isten keze takarjon be minden vétek elől, s vezessen küszöbödre minden boldogságot. Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futó vendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás…”

A budapesti székhelyű Társaság nehezen tudta fenntartani az épületet, ezért felajánlották Kiskőrösnek. A község elfogadta, és 1890 júliusában megkötötték a szerződést az alábbi szigorú feltételekkel.

„…Kiskőrös tartozik …. mostani alakjában mint nemzeti ereklyét, örök időkre az enyészet romboló ereje ellen nemcsak megóvni,de saját költségén jókarban… gondosan fenntartani.”

Az épületben ekkor még nem volt kiállítás. A hátsó részben lakást alakítottak ki a mindenkori gondnoknak, a tisztaszoba, és a konyha üresen várta a vendégeket. Az első szoba falán koszorúk lógtak, melyeket a látogatók hoztak, az asztalon pedig egy vendégkönyv árválkodott.

A szülőházban számos ismert látogató is megfordult az évtizedek során. Járt itt többek között Liszt Ferenc, Teleki Sándor, Feszty Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső is, de Móricz Zsigmond szavaiból érezhető legfőképpen a rideg, kriptaszerű hangulat, amit az üres szülőház árasztott magából.

„Az első szoba falán koszorúk és hosszú nemzetiszín szalagok lógtak, bánatos szalagok, poros babérszalaggal. Ravatalos ház, hideg, csontig dermesztő, mint a halottasháznak kell lennie, hogy a test, a kegyelet oszlásnak ne induljon….. Lám, mégis halotti ház: holtház.”

Az ő véleményük is hozzájárult ahhoz, hogy a házat az odaillő bútorokkal berendezzék. 1948-49-ben, a forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségén vetődött fel a gondolat, hogy az épület teljes egészében múzeummá váljon. A felújítás után 1953-ban kerültek vissza a Kéry Gyula által összegyűjtött bútorok Pestről a Bajza utcai Petőfi-házból Istenes József, az akkori múzeumigazgató koordinálásával.

„A helyreállítási munkálatokkal együtt a ház eredeti alakját is visszakapta, úgy, ahogy Jókai 1880-ban lerajzolta. Ezen a rajzon a hátsó szoba felőli rész három ablakos volt, a lakók az egyik ablak helyébe ajtót tettek. Ezt kellett eltávolítani, és újra ablakkal ellátni.
„… a budapesti Petőfi-házból megérkeztek a bútorok. Szem nem maradt szárazon, mikor megláttuk őket… leemelték az ágyat… 128 évi vándorlás után újra odaállították a szoba jobb sarkába, ahol azon a nevezetes éjszakán állt. Odakerült régi helyére Petrovicsék almáriuma, az asztalra Petrovics pipája, és az ajtó mögé a fal mellé a láda.”

A ma látható berendezett szülőház visszaadja az akkori mindennapi élet hangulatát, a berendezés visszaidézi azt a társadalmi környezetet, ahonnan a költő származik.” Az utcai tisztaszoba a születéskori állapotokat tükrözi. Tipikus átlós berendezési módja szerint a jobb sarokban áll az ágy, a bal sarokban a sarokpad az asztallal, a bejárat mellett a búbos kemence és az almárium. A bal oldali fal mellett található Petrovics István ládája, mely Hrúz Ádámtól került a Petőfi Társaság tulajdonába. Ezek a család eredeti bútorai voltak. A falon pedig az elmaradhatatlan fali téka, amiben a családok a legfontosabb tárgyaikat őrizték.

A konyha berendezése, a nyitott kémény és a középpadka a 19. századi főzési szokásokat szemlélteti. A krumplinyomó és a szűrőkanál Kurucz Zsuzsanna családjától került a kiállításba. Ő volt a költő dajkája, aki segített a gyermek nevelésében, elvégezte a ház körüli munkákat, és Kiskunfélegyházára is velük költözött. Később visszatért Kiskőrösre, 1833-ban férjhez ment, és 1897. március 20-án halt meg. Sírja a kiskőrösi evangélikus temetőben található.

Az udvari szoba a keresztelés, a szülés, a születés tárgyait, körülményeit, dokumentumait, és a családtagok egymáshoz fűződő szoros kapcsolatát szemlélteti.

A bal oldali falon a szülőkről, Petrovics Istvánról és Hrúz Máriáról Orlay Petrich Soma által készített képek, mellettük a költő bátyjának, Istvánnak a portréja, majd egy Madarász Viktor festmény látható a költőről. A portrék az alattuk elhelyezett relikviákkal – az édesapa és a költő pipája, Petőfi kalamárisa – alkotnak egységet.

A bal sarokban található az 1840-ig használatban lévő eredeti keresztelő kancsó, amivel Petőfit is megkeresztelték. Kiállításunkban a keresztelő medence hiteles másolata is látható, eredetije a Deák téri Evangélikus Országos Múzeum tulajdonában van.

Itt látható a keresztelési anyakönyv másolata, amelybe bejegyezték a költő keresztelését 1823. január 1-jén. Az akkor használatos hivatalos nyelven, latinul írták be a gyermek, a szülők és a 6 keresztszülő nevét. A keresztelési anyakönyv azért is jelentős, mert 1895-ig, a polgári anyakönyvezés bevezetéséig ez volt az egyetlen hivatalos nyilvántartás a népességről

A keresztelés fontos kifejezése volt a család összetartozásának. Ennek az eseménynek a szemléltetését szolgálják a további kiállított tárgyak: a keresztelési kisruha, komacsésze, a keresztelési lakoma, vagyis a paszita kellékei: díszes pohár, pálinkás butella.
A szülés, születés témaköréhez kapcsolódóan megjelenik a kiállításban az országban elterjedt szülési szokásokat reprezentálva a gyerekállóka, vagyis a kati, ami a szülőszék szerepét is betöltötte.

A szemközt lévő falon található Grimm Rezső litográfiájának másolata 1861-ből. A kőnyomat jelentőségét az adja, hogy ez az egyetlen ábrázolás a teljes családról: a szülők, Petőfi és felesége, fiuk, Zoltán, valamint István látható a képen. Ám így sohasem lehettek együtt, hiszen Zoltán csak 7 hónapos volt, amikor édesapja a segesvári ütközet során eltűnt. A litográfia azért is jelentős, mert Szendrey Júliát is a családdal ábrázolja annak ellenére, hogy 1850-ben újra férjhez ment, és ezért a közvélemény, valamint a költő barátai, még Arany János is elitélte az emlékéhez hűtlen asszonyt.

„A nagy szellemek ilyen emlékhelyeit nem csak szokásból, unaloműzésből keresi fel az utas, hanem inkább abból az ösztönszerű vágyódásból, hogy a kinek remek alkotásait lelki gyönyörűséggel annyiszor megcsodálta volt, szemtől-szembe látva most annak születése… színhelyit: - varázsolja jelenné a multat s így mintegy fürössze meg lelkét a földi halhatatlanság… magasztos rejtelmének misztériumában.”
Aktualitásaink

Közelgő események

Megemlékezés Petőfi halálának 172. évfordulójáról.

Petőfi – szilveszter

Hagyományos Petőfi – szilveszter, kulturális és gasztronómiai programmal.

LogoKérdése lenne?

KERESSEN MINKET!