Kiskőrös újkori történetében kiemelkedő szerep jutott a szlovákságnak. A török dúlás idején Kiskőrös is elnéptelenedett, lakói vagy a harcok áldozatai lettek, vagy elmenekültek, ezért a további élet feltételeit újra kellett teremteni. Ezt felismerve a Wattay földesúri család Magyarország akkori felföldi vármegyéiből telepeseket hozatott ide. A Túróc, Hont, Nyitra, Árva és Pozsony vármegyékből idekerült családok evangélikus szlovákok voltak, akik magukkal hozták és megőrizték szokásaikat, vallásukat és nyelvüket, és ezzel párhuzamosan alkalmazkodtak az itteni körülményekhez is.
A település azóta is magán hordozza a szlovák jelleget. Az idősebb generáció viseletében, nyelvében, vallásában máig őrzi identitását, a fiatalabbak maradéktalanul már csak vallásukat tartják, a nyelvet alig beszélik, egyéb területeken pedig inkább csak kulturális és néprajzi hagyományőrzés formájában él tovább.
Az ide települt lakók kialakították a vallásgyakorlat és az oktatás színtereit, templomot és iskolát építettek, fontos volt számukra a magyar nyelv elsajátítása is, így hamar bevezették a rendszeres magyar nyelvű istentiszteleteket is. A szlovákság alkalmazkodott az itteni megélhetési lehetőségekhez is, szántóföldi növénytermesztéssel, állattartással és szőlőmuveléssel foglalkozott.
Hamar kapcsolatba került az itt honos népművészeti szokásokkal, kézimunkáikba belekerültek a kalocsai motívumok is, használati tárgyaik kiegészültek a környék fazekasai által készítettekkel. Így napjainkra már inkább népművészeti és néprajzi tár az összegyujtött anyagok többsége. A megmaradt népviselet azonban tisztán szlovák.
A több mint 280 éve itt élő emberek életmódja, gondolkodása és kulturális szokásai tárgyiasságukban is méltó hagyaték a későbbi koroknak. Így gazdag és hiteles gyujtemény szolgál kutatható forrásként, emlékidézés alapjaként és történeti szemléltetésként az utókor számára.
A Szent István u. 23. számú háromosztatú, nádtetős, nyitott kéményes parasztházban tekinthető meg a középparasztság életkörülményeit, gondolkodását, kultúráját, tárgyi világát bemutató kiállítás.
Az épület beltéri kiállításai közül a tiszta szoba az ünnepnapok hangulatát idézi. Itt tekinthető meg a vetett ágy (különleges alkalmakkor használt ágyneműkkel). Emelkedett hangulatával a díszített sarokpad és a kézi szövésű terítővel letakart asztal tűnik fel, a gerendába vert szögeken sorakoznak a népviseleti szoknyák legértékesebb darabjai, és a hófehérre meszelt búbos kemence szinte árasztja a meleget.
Különösen értékes a fali téka, amelyben egykor a család a legfontosabb dokumentumait és kulturális kincseit, a Bibliát és a kalendáriumot tartották. A nyitott kéményes konyha a felszerelési tárgyaival olyan hatást kelt, mintha ma is működne, a háziasszony éppen csak kiment volna valamiért. A népi bölcsesség és a praktikum egyensúlyát őrzik a tárgyak, láthatjuk, hogyan válnak a természet adta anyagok kis beavatkozással hasznos tárgyakká.
A belső szoba kiállítás jellegű. A tárlat a jellemző kék-fehér színhez igazodik, vitrinenként jelennek meg a legjellemzőbb témakörök. Így helyet kap az itt élők szlovák olvasmánytára, melynek gerincét a Tranoszciusok alkotják. Ezek egyértelmű emlékei az evangélikus vallási kultúrának. A kékfestő minták kollekciója, a hétköznapi viselet gazdag motívumkincsét igazolja tárgyi tanúként. A hitelesen felöltöztetett fiatal pár mutatja őseink ünnepi viseletét. A legértékesebb, legszebb ruhadarabokból válogatást láthatunk. Külön tárlóban csokorba szedve a népművészeti szempontból is értékes használati tárgyak jelzik az igényes kézi munkákat. A legkedvesebb az a válogatás, amely a többgenerációs család együttes időtöltésére utalva az egyszerű játékokat mutatja be, illetve látszik az a vonulat, ahogyan a funkcionális játékból művészi munka és forma lett.

 

A kiállításban mesélnek még a megsárgult képek, sugárzik róluk a családi hierarchia, kölcsönös tisztelet, összetartozás, tolerancia és az öntudatos alázat.
A tájház a gazdasági egységeket is hűen tükrözi, hiszen a különböző eszközöket tartalmazó kamra mellett berendezett istálló tekinthető meg. Látszik, hogy az állatok mennyire fontos elemmé váltak a család életében. Az istálló két oldala a legértékesebb állatok jelenlétéről vall. A szarvasmarha elengedhetetlen táplálékforrásként szolgált, a ló pedig a mezőgazdasági munkálatok állandó és megbízható segítőjeként vívta ki megbecsülését.
A nyitott színben a mindennapi munkához szükséges nagyobb eszközöket láthatjuk, így pl. a szőlőműveléshez tartozó prést, magszelelőt, lőcsös kocsit.

Nyitva tartás: hétfő kivételével 9-12-ig, 13-16 óráig látogatható.